Tegnap délután kimentünk a HHH reptérre gyakorloni, Éva, Öri, Juci sógornőm és én. De majdnem teljes szélcsend volt, csak néha jött egy icipici befújás, úgyhogy nagyrészt belefutóst gyakoroltam. Öri jól érzete magát kint; érdeklődve nézte, hogyan húzza fel a motoros sárkány a gyalogsárkányt.
Aztán ma reggel Éva és Öri lementek a Balatóra, én meg reggel 9: Kolosy, Csülökkel, szakértés az időjárásról. Miért vannak felhők már kora reggel? Megállapítottuk, hogy ma Csolnok vagy Pilis, de inkább Csolnok lesz, ha nem is a tuti, de legalábbis a célpontunk. Mivel még erősen felhős az idő, valószínűleg később indul be (úgyhogy még ráérünk szakérteni), na de cserébe majd hamarabb le is áll, merthogy nem tud úgy felmelegedni. Útkozben Csolnok felé, pont az Óbuda leszálló mellett elhaladva vettük észre, hogy hoppá, itt már repülnek. Újratervezés, beálltunk a leszállóba. Az első fecske közben leért, megkérdeztük, milyen volt, a rövid válasz: "szar". Szakértettünk még, hogy akkor menjünk-e, vagy maradjunk-e, vagy nem-e, vagy mi-e'? Ide kicsit idefúj, de nem nagyon; Csolnokra is állítólag oda fog fújni, de abba az irányba eléggé összefüggőnek tűnt a felhőréteg. Vagy inkább menjünk haza? Erre is volt a társaságban hajlandóság, tegnap többen Hochewand-on tolták a tutiban, és így egy óbudai lecsúszás nem volt mindenkinek annyira izgalmas. Közben egyre többen jöttek a leszállóba, például komoly feltűnést keltve Atti és Livi, akik a piros Ladát (legalábbis én még azt láttam utoljára, lehet, hogy volt közben más is) egy gyönyörűen, részben saját kezűleg restaurált bogárra cserélték.
Ment tovább a szakértés, aztán megállapítottuk, hogy azért csak nézzünk már fel a starthelyre, ha itt vagyunk, mások meg ott repülnek. Én kicsit tartottam tőle, hogy ilyen hosszú kihagyás után egyből Óbudán kezdjek, ugyanakkor nagyon akartam már repülni.
Fent nem tűnt annyira rossznak, volt egy kis alapszél, általában kicsit jobbos, de még abszolút startolható. Sőt, a jobbos talán abból a szempontból sem volt rossz, hogy így a Farkastorok felé is tudtunk próbálkozni, a nap meg leginkább azt sütötte. És termikek is voltak :)
Meglepő módon a startot nem szúrtam el; ha elegáns nem is volt, de azért a levegőbe kerültem. Start után aztán gyors süllyedés, irány a leszálló felé, de sikerült fogni egy két és feles termiket, és azzal visszakapaszkodtam. Csülők rádiós segítsége jól jött, mert még csak pislogtam ki a fejemből, mint egy béka a téli álma utáni első napsütésben. Kis tekerés, jobbra-balra próbálkozás után nagyjából vége is lett a dolognak, kábé tíz percet repültem. Nem túl sok, de bemelegítésnek jó volt. Fuvarom is lett elég hamar, egy srác a starthelyre menet benézett a leszállóba, nem kell-e felvinni valakit. Nagyon jól tette, köszönet :)
Fent aztán megint ment a szakértés, időnként jöttek a termikus befújások, páran szépen kitekertek, de hol jó volt, hol lerohadós, nem tűnt túl megbízhatónak. Az ég elég felhős volt, és az árnyékban sem nagyon akart senki elstartolni. Aztán bejött fölénk egy elég masszív felhő, szívott, és beidult a starthely, mindenki esett felfelé :) Én is rástartoltam, találtam is kisebb termikeket, aztán egy elég masszívat, ami 3.6-al húzott. Nagyon éreztem, hogy kijöttem abból a kevés gyakorlatomból is, ami volt; igen darabosan sikerült megtekerni, a szűkítés helyenként merülőspirálszerűségbe ment át, ami nem volt a magasságnyerés szempontjából túl hatékony :) Körülbelül nívó+150 körüli magasságba sikerült tekerni, aztán elvesztettem ezt a termiket; utaztam még egy kicsit jobbra-balra, de végül besüllyedtem és leszálltam úgy 15 perc repülés után.
Rövid is volt, ügyetlenkedtem is, de nagyon élveztem, hogy ismét repülök, esek felfelé, és a magasból látom a starthelyet, az erdőt, a Dunát a hidakkal.
A képeket a második leszállás után csináltam a leszállóból.
