Még néhány kép a tegnapi repülésről

Nagyon szép volt tegnap Csolnok, ahogy mindent beborított a fehérség. A fényképezőgép nem volt nálam, csak videokamera, így azzal csináltam néhány képet. Ezek persze nem olyan minőségűek, mint egy fényképezőgéppel készített képek.

Eredetileg a sisakomra szerelt kamerával akartam videót csinálni, de nem jött össze, mert vagy az elem, vagy a kis biztonsági kamera nem bírta a mínuszokat... Majd tavasszal kipróbálom azt is.

A leszállóban.



Dér.



Éva megy le a dombról a kálvária stációi mellett.

2007. Dec. 29. - Ismét Csolnok

Ma végre megint repültünk. DK-i szelet jósoltak, így a változatosság kedvéért megint Csolnokra mentünk. A szél jó volt, elég egyenletes, és jól meg is tartott, viszont a nagy köd miatt nem volt egyszerű repülni. Mivel a látótávolság 20m körüli volt (egy kicsit magasabban meg annyi sem), ezért beosztottuk a repülést, egyszerre csak 2-3, esetleg 4 ember repült.

Éva meg én kettőt repültünk, összesen mindketten olyan 20-20 perc körül. Évának az első körben sikerült tovább fent maradnia, nekem a másodikban, de kb. negyed óra múlva le kellett jöjjek, annyira szétfagyott a kezem. Mire leértem, deres volt a szakállam, az ernyőm, a zsinórjaim, de így is nagy élmény volt.
Egyszer egy kicsit jobban kiemelkedtem, de ott már olyan sűrű volt a köd, hogy semmit sem lehetett látni, így volt alkalmam gyakorolni a frissen tanult fülcsukást :) Ez most mindkettőnkek új volt :)

Napközben annyira lefagytunk, hogy melegedésképpen kocsikáztunk egyet az erdőben meg a közeli dombokon, földutakon.
Majd holnap rakok még fel képeket, egyelőre ezek vannak, amiket Tevesz András gépével csináltam Éva leszállásáról.

Holnapra nem sok szelet jósolnak, a hétfőt meg majd meglátjuk. Lehet, hogy ez volt az idén az utolsó repülésünk.

2007. Dec. 9. - Csolnok

A szombat kimaradt, mert szinte mindenhol esett és ahol nem, ott meg durva szelet jósoltak.
Ma viszont repültünk, ismét Csolnokon, és nagy szerencsénk volt az időjárással. Délelőtt még nem így nézett ki a dolog, mert amikor kiértünk, köd volt és elég nagy szél (22-25 km/h, helyenként 30 km/h-s befújásokkal), így a társaság jó része hazament repülés nélkül. Csülök gondolkodott azon, hogy elhúzzunk Gyöngyösre a Sárhegyre, de nagyjából azt az infót kaptuk, hogy ott meg a vártnál kisebb a szél és nem jó irányú, és végül maradtuk.
Szerencsére, mert kora délutánra beindult a dolog, kisebb lett a szél, és iszonyú jót repültünk.

Én gyakorlatilag most repültem először hosszabb ideig, két felszállással összesen körülbelül háromnegyed órát. A masszív szél miatt nem kellett közvetlenül a hegy előtt nyomorogni mindenkinek (végül beesett még egy pár ember, így összesen kb. tizen repültünk), viszonylag messzebb is jól tartott az emelés. Sikerült egész magasra kiemelkednünk Évával, és a frissen felszerelt gyorsítót is kipróbáltuk. A második körben elbóklásztam viszonylag messze a szomszédos gerinc irányába, és szépen lerohadtam, aminek az lett az eredménye, hogy nem értem ki a leszállóba, hanem útközben bezúgtam a bozótba egy elhagyott szőlőskertben, de szerencsére nem akadt fenn magasan az ernyőm, pár perc alatt össze is tudtam csomagolni.
Sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés, Dani lezúgott (állítólag elég magasról) egy negatívval. Jobbulást, Kölyök!

Éva viszont megrepülte az első távját, és egy szimpatikus prérin talált kedvére való leszállót :)

Összességében a mai nap nagyon nagy élmény volt mindkettőnknek! Fél öt felé sötétedett és hazaindultunk, és szinte hazáig ködben és szitáló esőben jöttünk.


A délelőtt. Köd.




Még mindig délelőtt. Várjuk a jobb időt.




Ez valami necces sztori volt.




Árpi telefonos segítséget kér, Éva nagyon drukkol neki :)




Végül ilyen volt.

2007. December 1 - Csolnok

Tegnap Csolnokon voltunk repülni, a haladó tanfolyam keretén belül Csülökkel.


Ez lett a legjobb kép, úgyhogy ezzel kezdem. Az ernyő éppen robban :)




Reggel még elég borús volt az idő.






Éva közelít a leszálló felé. A videón a leszállás, majd ismét a földön.






Kézi Gabi a leszálló fölött.




Mászunk vissza a starthelyre. Nagyon jól néz ki a kökénybozót levél nélkül, bogyókkal tele.




Útközben egy siklóernyős koponyáját találtuk meg. Feltehetően addig lejtőzött, míg végül éhenhalt.




Délután kezdett kisütni a nap, és eléggé beindult a lejtő. Volt, hogy tizen is lejtőztek egyszerre. Mi is beszálltunk egy körre.








Repülés a napsütésben.





A nap végére egész jó kis szél lett, mire én nagy igyekezetemben, hogy repülhetek végre egy hosszút, leszálltam az első fára.
Tánczos Zolti barátom elvitte Attilát egy tandemezésre :)