Ma viszont repültünk, ismét Csolnokon, és nagy szerencsénk volt az időjárással. Délelőtt még nem így nézett ki a dolog, mert amikor kiértünk, köd volt és elég nagy szél (22-25 km/h, helyenként 30 km/h-s befújásokkal), így a társaság jó része hazament repülés nélkül. Csülök gondolkodott azon, hogy elhúzzunk Gyöngyösre a Sárhegyre, de nagyjából azt az infót kaptuk, hogy ott meg a vártnál kisebb a szél és nem jó irányú, és végül maradtuk.
Szerencsére, mert kora délutánra beindult a dolog, kisebb lett a szél, és iszonyú jót repültünk.
Én gyakorlatilag most repültem először hosszabb ideig, két felszállással összesen körülbelül háromnegyed órát. A masszív szél miatt nem kellett közvetlenül a hegy előtt nyomorogni mindenkinek (végül beesett még egy pár ember, így összesen kb. tizen repültünk), viszonylag messzebb is jól tartott az emelés. Sikerült egész magasra kiemelkednünk Évával, és a frissen felszerelt gyorsítót is kipróbáltuk. A második körben elbóklásztam viszonylag messze a szomszédos gerinc irányába, és szépen lerohadtam, aminek az lett az eredménye, hogy nem értem ki a leszállóba, hanem útközben bezúgtam a bozótba egy elhagyott szőlőskertben, de szerencsére nem akadt fenn magasan az ernyőm, pár perc alatt össze is tudtam csomagolni.
Sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés, Dani lezúgott (állítólag elég magasról) egy negatívval. Jobbulást, Kölyök!
Éva viszont megrepülte az első távját, és egy szimpatikus prérin talált kedvére való leszállót :)
Összességében a mai nap nagyon nagy élmény volt mindkettőnknek! Fél öt felé sötétedett és hazaindultunk, és szinte hazáig ködben és szitáló esőben jöttünk.
A délelőtt. Köd.
Még mindig délelőtt. Várjuk a jobb időt.
Ez valami necces sztori volt.
Árpi telefonos segítséget kér, Éva nagyon drukkol neki :)
Végül ilyen volt.
No comments:
Post a Comment