A héten nyaralni voltunk a Mecsekben, nagyon jó kis pihenős, lazulós hetet töltöttünk egy parasztházban Püspökszentlászlón. Keddre déli-délkeleti szelet jósolt a windguru és a met.hu is, és a környékbeli starthelyek internetes feltérképezgetése után arra jutottam, hogy a Villányi hegységhez lehetne menni, ott van a Tenkesen és a Szársomlyón is starthely, amik erre az irányra jók. Úgyhogy kedd délelőtt elindultunk Évával Siklósra megnézni a várat, de vittem az ernyőmet is, hátha...
Útközben már láttuk a kocsiból a helyieket egyre magasbbra kiemelkedni a Szársomlyón, ami oldalról tökéletes kúpnak tűnik, mint egy vulkán, de valójában egy elég hosszan végiglejtőzhető, mészkőből álló vonulat. Ez az ország legdélibb starthelye.
A hegy állatvilága és a növényvilága is egyedi és nagyon értékes, például csak ezen a hegyen nő az egész országban magyar kikerics, van rozsdás gyűszűvirág, kosborfélék (majomkosbor, tarka kosbor, vitézvirág). Költ az oldalában kígyászölyv, van gyurgyalag, haragos sikló, pannon gyík, fűrészlábú szöcske, magyar aknászpók, amik mind védett fajok. Így aztán természetes, hogy ugyan két oldalról is elkezdték lebontani a hegyet az azt alkotó márványért, de közönséges földi halandó persze nem teheti be a lábát engedély nélkül. Nem tudom, hogy mit szól majd a magyar kikerics, amikor lebontják alóla a hegyet, mert az általam olvasott útikönyv állításával ellentétben a bányászat nem igazán állt meg a nyugati oldalon, amíg ott voltunk, addig is folyamatosan jártak fel böszme nagy teherautók a hegybe vágott utakon az eszméletlen órmótlan külszíni fejtésen, és hordták el, ami még maradt a hegyből. Egyébként a Környezetvédelmi Felügyelőség a siklóernyősöknek engedélyezte a hegyre a feljárást és a starthely használatát, ami abszolút követendő példa lehetne az ország többi, egyébként védett területén elhelyezkedő starthely tekintetében is.
A keleti oldalon egyébként valóban bezárták már a kőbányát, és egy szabadtéri szoborparkot alakítottak ki 1968-ban, amiben a helyben bányászott kőből faragott szobrokból alakítottak ki egy folyamatosan bővülő gyűjteményt.
A szoborpark bejárata és egy panorámakép a szoborparkról. Feljutni a hegyre a bánya jobb szélén induló ösvényen keresztül lehet. Éva elég sok képet csinált, amíg én felfelé másztam és repültem.
Az úr a park őre, nagyon kedves és barátságos volt velünk.
Néhány a kiállított alkotások közül.
A helyi pilótákkal már csak fent a starthelyen találkoztam, nagyon jó fejek voltak, segítettek a terítésben és megmutatták a leszállót, ami egyébként egy hatalmas és így nagyon kényelmes leszállást biztosító füves (gazos) placc szinte végig a hegy előtt. Egyébként a leszállón keresztül húzódik egy villanyvezeték, de mindkét oldalán van bőven hely.
Ez én volnék a szoborparkból nézve, a vonulat a képtől jobbra van.
A hegy a leszállóból nézve:
A leszállóból dél felé, pár kilométerre a horvát határtól. Érdekes, hogy Siklóson egyébként minden horvátul is ki van írva.
Nagyon jó idő volt, egy órát repültem, aztán mentünk vacsorázni Villányba. A szél pont ráfújt a hegyre, nem volt sem túl erős, sem túl gyenge, és ahhoz képest, hogy viszonylag későn startoltam (kb. 6 óra felé), még termikek is voltak, úgyhogy egy egészen kicsit ki is tudtam tekerni, starthely+250m-ig, ahonnan már nagyon szép a táj.
Villány nagyon takaros kis hely, rengeteg hagulatos pincével, ami önmagában megér egy pár napos túrát. Mi csak egy estét töltüttünk itt (egyelőre).
A faluból nézve a hegy északi (repülés szempontjából lee) oldala látszik, a kép jobb felső sarkában a hegy fölött egy helyi pilótával :)
Vannak mondjuk Villányban vicces dolgok - ez egy ház két oldala volt:
