2008.02.17 - Eged

Tegnap a Nagy-Egeden repültünk, Eger mellett. Szombaton jött a hidegfront, ami kisöpörte a légteret, és egész nap sütött a nap, de nagyon erős szél volt. Vasárnapra aztán repülhetőre enyhült a szél, és továbbra is maradt az állandó napsütés, úgyhogy elég jó kilátásokkal indultunk Egerbe. Éva otthon maradt, én Tevesz Andrással mentem a Jimnyvel. Jött Róna is, Anita is, meg még néhányan Budapestről.

On the road. Több helyen tekertek a madarak is, ami biztató volt :)

Mászik fel a Jimny :)



A starthelyen elég jó alapszél volt, start után egyből ki is emelt.


Róna indult először, aztán pár kör után vissza is szállt.


Az eddigi legjobb repülésem volt, időben 1 óra 3 perc, a legnagyobb magasságom pedig 1565m volt, ami startnívó+1051 méter! Gyönyörű volt a kilátás innen, főleg a Mátra tömbje volt lenyűgöző. Viszont rohadt hideg volt, fent -9 C alatt, úgyhogy az első tíz perc után az ujjaim lefagytak a snowboardkesztyűben, a vége felé pedig már teljesen átfagytam, úgyhogy le kellett jönnöm.
Start után a starthelytől jobbra a vonulat mentén tekergettem a termikeket, majd egy negyed óra után majdnem lerohadtam, és már a leszálló felé mentem, amikor egy kis szántóföld-darab fölött jött egy termik, amit kb. feles-egyes-másfeles emeléssel sikerült elkapni, és azzal visszamásztam. Utána a starthely körül bóklásztam, majd egy stabil 2-2.5 m/s-os termikkel sikerült felmászni 1565m-re. Ebben hárman utaztunk, nagyjából egy magasságban, de elég széles volt ahhoz, hogy elférjünk benne. Azért indián lenni óvatos, igyekeztem a többiektől tartani a távolságot. A termiket követve jóval a gerinc mögé kerültünk, ahonnan a többiek végül befordultak hátszélbe és elhúztak (a pg-n olvastam, hogy valaki 37km-t repült), én meg megpróbáltam visszaevickélni a leszálló felé. Ez hiú ábrándnak bizonyult, nem sikerült a hegy elé visszajutnom, gyorsító nélkül tolattam, kinyomott gyorsítóval sikerült lassan előre evickélnem totálisan átfagyva, és végül a DK-i leszálló fölött stabil 2-3m/s-el süllyedve értem földet. A varió szerint a legnagyobb emelés +4 volt, a legnagyobb süllyedés pedig -4.
Visszamászás után még egy startot megpróbáltam, de a beerősödő szél miatt befázás lett belőle, végül Róna segítségével kiszabadítottuk az ernyőt. (Mára viszont már a megfázásnál tartok...)
Mindent összevetve elég nagy élmény volt!
Mások is jókat repültek vasárnap Egeden, ennek a két galériának a képei is ekkor készültek: Eged-Sajópetri, Eged.

2008.02.02-2008.02.09 Monaco

A múlt héten Monacoban voltuk repülni az Airborne-al.
Elég jó volt :)

Szombat reggel, útban Monaco felé, a hetes út mellett Szőkedencsnél a temetőben megálltunk megnézni Magyarország legnagyobb fáját, egy hársfát. A két törzs kerülete a közös részen mérve több, mint 11m, külön-külön 7m és 5m körüliek.




Vasárnap reggel Monacoban, a Golf Blue apartmanok. Reggeli eligazítás.





A leszállóból a starthely és a Vista Palace felé.




Vasárnap dél felé. A keleti starthelyen még kiterítettünk, de mire elkészültünk volna, eleredt az eső, így aznap végül nem repültünk.




Vissza a starthelyről a kocsihoz. Természetes sziklakert tölgyekkel, virágzó rozmaringokkal.

Pihenés útközben.



Készül Józsi gyorsítőja :)




A helyiek ladikjai.


Meg a tragacsaik.



Tetőkertek.

Hóböszmécske és a nyolc törpe.



Sziklakert a'la Monaco.




A társaság.



Yellow submarine két személyre az óceanográfiai múzeum előtt. A múzeum tenger felé néző fala kicsit moria-hangulatú :)




Monaco este, különböző fehéregyensúly-beállítási problémákkal.




Vasárnap is sz@r idő volt, délelőtt esett is, úgyhogy addig megnéztük az óceanográfiai múzeumot (belülről). Elég látványos akvárium van a múzeumban, viszont azt nem sok értelme van fényképezni. Mire megebédeltünk, elállt az eső.





A Jardin exotique fantasztikus volt, a világ minden száraz tájáról összegyűjtött növényeivel. A többiek megnézték a cseppkőbarlangot is, de az elmondásuk szerint nem volt annyira érdekes; minket inkább a növények érdekeltek. Ahhoz képest, hogy február volt, elég sok növény virágzott; pl. Crassulák, Aloék.

Egy fantasztikus törzsű Nolina recurvata Mexikóból.

Fa méretű Opuntia, alatta virágzó Aloe arborescens-ek, a háttérben szivárvány, az előtérben Homo sapiens.



Alice in Wonderland.



Abromeitiella brevifolia telepek.




Matematikus növények (Agave victoriae-reginae).



Ez itt a kert :)

Yucca-k.



Kedden végre megjött a jó idő, tudtunk repülni. Itt Éva közelít a leszálló felé.



Éva leszáll a parton.



Autóval vissza a starthelyre.



Gyalog vissza a starthelyre.

A helyiek.



Páran már repülnek.



A padlószőnyegezett starthelyről a város felé, valamikor este.





Szerda este köveket gyűjtöttünk a parton.


Csütörtökön aztán Éva úszott egyet, bár ebben némileg akadályozták az ernyő zsinórjai... Erről nincs képem.


Az 50. apartman lakói az elutazás előtti este.



Pénteken volt a legjobb az idő, nagyokat repültünk. Éva kitekert starthely +200m-re! Nekem a leghosszabb repülésem háromnegyed óra volt, aminél sokan jóval többet repültek, de ez is nagyon bejött. Volt olyan, hogy szinte bárhová mentem, mindenhol emelt... Elég jó befejezése volt ez a nap a hétnek.
Szombat reggel, indulás előtt.




Ági is csinált képeket, azok itt vannak.